Kresley Cole üzenete és az Árnyékszívből egy részlet

A napokban osztotta meg a hírt Kresley Cole, hogy csúszni fog a következő kötetének, a Shadow’s Heart (Árnyékszív) megjelenése, 2025. március 4.-re, de öröm az ürümben, mert kaptunk egy részletet is a következő kötetből és egy üzenetet is az írónőtől, amiket a bejegyzésben olvashattok el magyar fordításban:

Sziasztok!

Remélem, jól és biztonságban töltitek a Halloweent – a kedvenc ünnepemet! Jelenleg Los Angelesben vagyok, hogy a Ripped Bodice rendezvényen dedikáljam a megrendeléseiteket. Még egyszer köszönöm a támogatást!

Van egy jó és egy rossz hírem.

Azt hiszem, az Árnyékszív az egyik legizgalmasabb könyv az egész sorozatban. Vannak benne olyan megdöbbentő fordulatok, amiktől már az újraolvasás után is szédülök.

Azonban…egy része nem stimmel, és nem tudtam, úgy hagyni, ahogy van. Végül rájöttem, hogyan javítsam ki, és még egy kicsit várni kell, így lekésem a megjelenési dátumot. Nagyon sajnálom, hogy ezt kell tennem, de meghoztam ezt a nehéz döntést, így elhalasztom.

Kérlek, tudjátok jól, hogy a végsőkig küzdök ezért a sorozatért, és olyan keményen dolgozom, amennyire csak tudok, hogy a HAU továbbra is ilyen erős maradjon.

Az Árnyékszív eredetileg december 3.-án jelent volna meg, de március 4.-re tolom ki.

Addig is meg akartam osztani veletek az Árnyékszív egy részletét – egy kis interakciót Lothaire, Kristoff és Nïx (és Bertil, természetesen) szereplésével. Sok minden történik ebben a könyvben és azt hiszem (remélem), hogy szeretni fogjátok.

 

– Részlet –

– Nézzenek oda, – mondta egy nőstény, ahogy az erkélyre sétált. – A testvéri szeretet mintaképei.

Nïx, az Örökkévaló, a legidősebb valkűr és a leghatalmasabb élő jósnő épp most libbent be Lothaire misztikusan védett királyságába.

Megint.

Mezítláb volt, összegubancolódott haja égnek állt. Szemei ezüstösek voltak az érzelmektől, hangsúlyos arccsontjai kipirultak. Egy verdeső denevért és egy nála is nagyobb táskát cipelt. Friss vér borította őt és a táskát is.

– Istenek, Phenïx, mibe keveredtél?

A nő tágra nyílt szemekkel lihegte, – Káoszba, egy vidám mosollyal és egy Garfield plüssfigurával. Az ellenséget éppen ezekkel a karmokkal öleltem meg, és a kis agyaraimmal csókolgattam őket. Mindent a közelgő Szövetségháborúra.

Erőlködve nyögve emelte fel a táskáját, és egy hatalmasnak tűnő szívet dobott a sakkasztalra. Nedves puffanás csendült. – Ezt ki kell szellőztetni. – A szív lángokkal szikrázott, és a villa erkélyének pislákoló lámpafényében irizálónak tűnt. Amikor a súlya alatt összedőlt az asztal, vállat vont, és a denevérhez fordult, – Bertil, ne hagyd, hogy elfelejtsem az azt a szervet. A világok sorsa múlik rajta.

Bertil rikácsolt, majd folytatta a vérszívást az átázott pólójából.

– Honnan szerezted azt a szívet, valkűr? – kérdezte meg Lothaire nyugodtan, mintha egy új kiegészítő után érdeklődne. Nekem úgy tűnik, mintha egy sárkányé lenne.

– Elloptuk, egy kis dorbézolás közben egy autósmoziban. Valószínűtlen szövetségesek támogatásával ezen az éjszakán döntő csapást mértem az ellenségünkre, a Møriørra. Mindenki azt mondja, hogy túl bolond vagyok ahhoz, hogy hatékony vezető legyek. Mindenki azt mondja, hogy már túl vagyok a fénykoromon, de én megmutattam…Ó, Istenek, Lothaire, mit keres egy óriási szív ezen az erkélyen? Fúúj! Ez nem sért egészségügyi szabályt? Ki kellene dobnod.

A Nïxszel való viharos múltja ellenére Lothaire meglepő gyengédséggel nézett rá. – Nyilvánvalóan itt a szundikálás ideje, Phenïx, – dalolta. – Megmosakszol és kipihened magad.

– Szundikálás? Kinek van ideje? Mi az az idő? Nekem nincs időm az időre.

Kristoff azt mondta, – Ahogy a húgodnak, Furienak sincs. – Ez a valkűr biztosan tudja, hogy hol van. Nïx egyszer azt mondta Kristoffnak, hogy neki kell megtalálnia és megmentenie őt.

Nem tudta elhinni, hogy a legjobb nyomai ez az őrült valkűr vagy a szintén őrült féltestvére.

Kristoffra pislogott. – Biztos vagyok benne, hogy egy perce láttam Furiet. Bizonyára.

Amikor a férfi szétnyitotta az ajkait, hogy szóvá tegye ezt a nőnek, Lothaire kivillantotta az agyarait. – Ne most, Sírjáró.

Nïx megnyerően mosolyodott el. – Pontosan. Az időbeosztásunknál kell maradni. Két okból vagyok itt. Az egyik: hogy elintézzem a kedvenc projektünket. – Meglengette a véres kezét a levegőben, mint egy varázsló, mintha csak végszóra történt volna, Dacia börtönében dermesztő üvöltés harsant fel. – Kettő: – előhúzott a hátsó zsebéből egy bőrkötéses, boszorkányságtól bűzlő naplót, – hogy átadjak valamit, amire szükséged lesz.